lefölözés; az EK-n kívüli országokból származó mezőgazdasági import esetében alkalmazott, vámszerű fizetési kötelezettség. A lefölözés az alacsony importárakat felemeli az EK-n belüli magas szintre, és így megvédi az EK termelőit az olcsóbb külső áruk versenyétől, emellett jelentős bevételt biztosít a költségvetésnek. A lefölözés nagysága a világpiaci árak szintjétől függően ingadozik.

legnagyobb kedvezmény elve; a liberalizált nemzetközi kereskedelem egyik alapelve. A legnagyobb kedvezmény elve nemzetközi jogi szerződésben való biztosítása annak, hogy valamely ország szerződő partnerének megad minden olyan (jellemzően: vám-) kedvezményt, amelyet más partnereinek megadott. Érvényesülésének érdekessége, hogy ha a szerződés megkötése után más partnereknek pl. alacsonyabb vámok melletti importot tesz lehetővé, akkor ezt automatikusan kiterjeszti az előbbi szerződést aláíró partnerére is.

letelepedési szabadság; annak lehetővé tétele, hogy az EU állampolgárai más tagországokba átköltözhessenek, és ott ipari, mezőgazdasági vállalkozásba fogjanak, vagy szellemi szabadfoglalkozásúként keressék kenyerüket. Bár 1970. január 1-je óta elvileg tilos volt a korlátozása, a foglalkozások gyakorlásának országonként eltérő feltételei miatt ez nem valósult meg. A szakképesítések és diplomák kölcsönös elismerésének szabályozásával ez az akadály 1992 végéig a legtöbb szakma esetében elhárult.

liberalizáció; a gazdasági szereplők szabadságát, esetünkben az országok közötti szabad versenyt fékező előírások (pl. vámok, mennyiségi korlátozások) lebontása

Loméi Konvenciók; az EK-nak afrikai, csendes-óceáni és karibi fejlődő (ACP-) országokkal kötött társulási szerződései, amelyben ez utóbbiaknak egyoldalúan kedvezményeket ad az EU piacaira való bejutáshoz, és emellett még segélyekben is részesíti ezeket az országokat. A Loméi Konvenciók képezik az EU fejlődő országokkal szembeni politikájának a magját. A konvenciókat 1975 óta mindig ötéves időtartamra kötötték. A legutóbbi, az 1990-ben aláírt IV. viszont már tíz évre szólt. Ez 2000-ben járt le, folytatásaként kötötték az ACP-EK Partnerségi Egyezményt.

luxemburgi kompromisszum; 1966. január 1-jétől a Római Szerződés értelmében az EGK Tanácsa az egyhangú határozathozatalról áttért volna a többségi döntésekre. Ezt a de Gaulle vezette Franciaország nem akarta elfogadni. Amikor 1965. július 1-jén nem sikerült a mezőgazdasági finanszírozásról megállapodni, Franciaország visszahívta a Tanácsból képviselőjét. (Ez volt az "üres szék politikája".) 1966. januárjában Luxemburgban az a kompromisszumos állásfoglalás született, hogy bár a többségi döntési eljárás elfogadható, amennyiben egy ország "nagyon fontos érdeke" forog kockán, kérheti, hogy döntést csak egyhangúlag hozzanak. (Azt nem határozták meg pontosan, hogy mi tekinthető "nagyon fontos érdek"-nek.) Az Egységes Európai Okmány újraszabályozta a döntési eljárásokat, és elfogadása óta senki nem akadályozott meg többségi döntést a luxemburgi kompromisszumra való hivatkozással. Lásd még: alapvető nemzeti érdek sérelme miatti vétójog.