behatárolt egyes eseti felhatalmazások ; az EU intézményei csak azokon a területeken tehetnek lépéseket, alkothatnak jogszabályokat, amelyekre vonatkozóan az Alapszerződések tartalmazzák a hatáskörök leírását és konkrét felhatalmazást adnak. Az EU tehát nem általános, hanem behatárolt, egyes eseti felhatalmazás alapján járhat el. A tagállamok így védelmezik nemzeti szuverenitásukat.

bel- és igazságügyi együttműködés; az Európai Unió ún. harmadik pillére. A viszonylag kevéssé integrált együttműködési területek közé tartozik, ahol nagy a nemzeti kormányok jogköre.

belső piac; az integrációnak a közös piacnál fejlettebb fokozata. Az áruk és szolgáltatások, a tőke és a munkaerő országok közötti áramlásának útjából a különféle adminisztratív akadályokat is eltávolítják.

belső vámok; az Európai Gazdasági Közösség létrehozása előtt a tagállamokban eltérő vámok voltak érvényben, melyek 1968. július 1-jétől (a mezőgazdasági termékek esetében 1970. január 1-jétől) teljesen megszűntek. Az azóta belépő új tagállamok - a csatlakozási okmányokban előírt ütemterv szerint - fokozatosan bontják le a Közösség többi tagjával szembeni vámjaikat.

Benelux Unió; A második világháború idején a Benelux államok londoni emigráns kormányai gazdasági és vámunióra léptek (1943; 1944). A brüsszeli székhelyű integráció valódi működését természetesen csak a háború után kezdhette meg. Mintául szolgált a Jean Monnet vezette francia szakértőcsoportnak a Montánunió terve kidolgozásához.

biztosok; az Európai Bizottság tagjai (franciául commissionaire, angolul commissioner). Fordítják főbiztosnak is.

Bonn-Párizs-tengely; az 1963. januárjában Konrad Adenauer német kancellár és Charles de Gaulle francia elnök által aláírt német-francia szerződés nyomán létrejött szoros politikai, gazdaságpolitikai, védelmi együttműködési viszony a két ország között, amely megpecsételte a német-francia történelmi feszültség megszűnését.

Bretton Woods-i pénzügyi rendszer; az 1944-ben az USA-beli Bretton Woodsban aláírt egyezmény vetette meg az alapját a II. világháború utáni korszak konvertibilitáson alapuló valutáris rendszerének. Ennek legfontosabb elemei a rögzített árfolyamrendszer, a jegybankok kötelezettsége az árfolyamok színvonalát biztosító piaci beavatkozásra és a két "testvérintézmény": a Nemzetközi Valutaalap (International Monetary Fund, IMF), valamint a Világbank (International Bank for Reconstruction and Development, IBRD). A rögzített árfolyamrendszert az 1970-es évtized első felében a piaci kereslet-kínálattól függő "lebegő" árfolyamrendszer váltotta fel.